Gift - egy rövidfilm, amely befészkeli magát a gondolataidba

A Gift c. magyar film valóságos üstökösként robbant be - az internetnek és a Facebooknak köszönhetően - a magyar filmvilágba, s mára vírusvideóként járta be az egész világhálót. A filmről az alkotókkal, Zsemberi Zsófiával, a film rendezőjével, Berki Szofival (a filmbeli édesanyával), Bernáth Dénessel (az édesapával) beszélgettünk.

Az egész kisfilm gyakorlatilag az állatvédelem mellett a felelősségről, a szeretetről, a gyereknevelésre fordított időről, majd annak hiányáról és a végén annak a gyermek feleslegessé válásáról, a kirekesztésről szól. Honnan jött az ötlet, hogy 2015 tavaszán egy ilyen filmet készítsenek?

Zsemberi Zsófia: Nagyon örülök ennek a kérdésnek, mivel sokan csak az állatvédelmi vonalat látják benne, hiszen eredetileg ennek fényében készült. Azonban vannak olyan egyetemes történések, témák, jelenségek az életben, amelyek nem köthetők konkrét, fix időpontokhoz, hiszen teljesen mindegy, hogy Karácsonykor, Húsvétkor, vagy épp valamilyen világnap alkalmából jelenik meg egy kisfilm. Egész évben naponta történnek felháborító esetek kiszolgáltatott gyerekekkel, állatokkal és fontosnak tartom, hogy ma, amikor rengeteg vizuális hatásnak vagyunk kitéve, egy ilyen film is bekerüljön a körforgásba, hogy nekik is legyen hangjuk.

Miért épp mostanra időzítettétek a film közzétételét?

Zs.Zs.: Az a helyzet, hogy egy szerelemprojektnél, ami zero, vagy low-budget-ből (- alacsony költségvetésből, vagy teljesen pénz befektetése nélkül - a szerk.) készül, nem mindig lehet időzíteni egy film végleges elkészültének időpontját. Azonban mivel már csak Karácsony után 1-2 hónappal tudott volna ez a film nyilvánosságra kerülni, ezért nem akartunk várni a következő Karácsonyig, hiszen egy teljesen átlagos hétköznapon is ugyanolyan fontos a film mondanivalója.

Az elgondolkodtató képsorok kapcsán megkerestük Berki Szofit is, aki az édesanyát alakítja a filmben.

Hogyan kerültél be a filmbe?

Berki Szofi: Az egész egy baráti megmozdulásnak indult, a rendező a barátnőm.

Bernáth Dénes: Szóval, a születésnapon találkozott Julival, és pár nappal később megkeresett azzal, hogy szeretné a filmbe. Én nem igazán voltam benne biztos, hogy szeretném, inkább úgy fogalmazok, hogy nem szerettem volna, mert elég sok olyan gyerekkel találkoztam már színházi és filmes munkáim során, akiknek nem tett jót ez a közeg. Nem szerettem volna ennek kitenni őt, de rábíztam a döntést. Ha szeretné, legyen. Tisztában voltam azzal, hogy majd oda kell figyelni rá. Hosszas noszogatás után végül ráálltunk.

Apaként hogyan élted meg a forgatást?

B. D.: Mikor végül Julcsi úgy döntött, hogy mégis vállalja a dolgot, megkértem, hogy menjen ki a szobából, és jöjjön be úgy, mintha egy nagyon klassz játszóházban lenne, és én lennék az az ember, aki el akarja onnan vinni. Ő értette a játékot. Bejött és egy olyan tekintetet kaptam, mint még apaként soha. Majd játszottunk még egy pár szituációt, és mindegyikben sikerült meglepnie. Ekkor úgy éreztem, hogy a színészi részével nem lesz gond. Csak abban nem voltam biztos, hogy meddig fogja majd bírni a munkát. A forgatáson egy pillanat alatt otthon érezte magát. Összehaverkodott a sminkes lánnyal, Zsófit és Esmét, Zsófi kutyáját már ismerte. Ott volt még Heather a főszereplő kutya is, így minden adott volt számára a jó hangulathoz, így a jó munkához is, amit ő valójában játékként kezelt. Nem volt megilletődött egy pillanatig sem. Pontosan és átélten játszott, remekül követte az instrukciókat, nagyon élvezte az egészet. Mi - magamat is beleértve - pedig egyik ámulatból a másikba estünk, hogy miket játszik. Elképesztően büszke voltam rá, mondanom sem kell.

Milyen volt Julcsival együttdolgozni?

Bernáth Dénes: Zsófi a születésnapon találkozott Julival, és pár nappal később megkeresett azzal, hogy szeretné a filmbe. Én nem igazán voltam benne biztos, hogy szeretném, inkább úgy fogalmazok, hogy nem szerettem volna, mert elég sok olyan gyerekkel találkoztam már színházi és filmes munkáim során, akiknek nem tett jót ez a közeg. Nem szerettem volna ennek kitenni őt, de rá bíztam a döntéstHa szeretné, legyen. Tisztában voltam azzal, hogy majd oda kell figyelni rá. Hosszas noszogatás után végül ráálltunk. Elképesztően büszke voltam, mondanom sem kell.

Számítottatok arra, hogy ekkora médiavihart kavar a film?

B.D. : Azt reméltük, hogy odafigyelnek majd, mert már a forgatókönyv alapján is lehetett érzékelni, hogy erős anyag lesz belőle. Azonban úgy gondolom, hogy sok tekintetben a szerencsének köszönhető, hogy ennyire jó lett a fogadtatás. Abban az értelemben, hogy a sors vagy az élet vagy nevezzük bárminek, nem engedte, hogy elmenjen mellettünk, elsősorban Juli mellett ez a lehetőség. Ha Zsófi nem jön el a szülinapra, ha a kislány, akivel elkezdték a forgatást nem görcsöl be, ha ezek után nem ragaszkodnak és győzködnek Zsófiék bennünket addig, akkor nem biztos, hogy most beszélgetnénk. Pontosabban velem biztos nem. Úgy érzem - és nyilván elfogult vagyok a gyermekemmel -, hogy az ő figurája nagyon sokat tesz hozzá az eredetileg is remek forgatókönyvhöz. Szóval, hogy a kérdésre is válaszoljak: ekkora sikerre nem számítottunk, azt hiszem, ma Magyarországon kevés olyan alkotó van, pláne a filmművészet területén, aki hasonló fogadtatásban reménykedhet. Egyszer Kútvölgyi Erzsébetet - akit személy szerint nagyon szeretek, tisztelek és nagyra tartok - megkérdezték, hogy miért érdemes számára színésznek lenni. Ő azt felelte, azért a három-négy szerepért, ami eltalált. Nekem, illetve nekünk ez valószínűleg benne lesz ebben a három-négyben.